Az álhírek témaköre legalább olyan régi, mint a hírszerkesztés maga: félretájékoztatás, csalás, propaganda – ezek már régóta léteznek. Összeállítottunk egy útmutatót arra vonatkozóan, hogyan ismerheted fel az álhíreket és az „átverős” oldalakat.

Veled is megtörténhet

Kati egyik kezében telefon másikban a reggeli kávéja és éppen munkába rohan. Alig van hely a tömegközlekedési eszközön, de azért a közösségi média oldalt még éppen van lehetősége átpörgetni. A végtelen görgetés közben, egyszer csak megakad a szeme egy híren: a céget, ahol dolgozik, annak egyik legnagyobb riválisa készül felvásárolni, tömeges elbocsájtásokra lehet számítani. Kati gondolkodás nélkül, csak a címsort elolvasva kommentel is a bejegyzés alá, rögtön meg is osztja és biztos, ami biztos a linket bemásolja a céges chat csoportba – stílusosan egy OMG (ohmygod) felkiáltással és sok kétségbeesett emoji kíséretében.

Aztán Katinak eszébe jut, hogy mi van, ha nem is igaz a hír? Ha valamilyen keresőrobot feltérképezte az érdeklődési körét és direkt generált ilyen hírt a hírfolyamába? Végül is nem ellenőrizte a forrást, olyan weboldalól származik a hír, amit nem is ismer.

Mi van, ha egy óriási nagy becsapás áldozata és teljesen lejáratta magát a kollégái, ismerősei előtt? Hogy fognak legközelebb megbízni benne?

Szerencsére sok minden van, amit megtehetünk és elkerülhetjük Kati esetét.

Mi számít álhírnek?

Álhír (angolul fakenews) minden olyan tartalomra értendő, amely megtévesztő vagy félrevezető. Két féle hamis hír létezik:

  1. Történetek, amik egyáltalán nem igazak. Ezek szándékosan kitalált történetek, amelyek célja, hogy az emberek valamit hamisnak higgyenek, megvásároljanak valamilyen terméket (kattintás vadászat), meglátogassanak egy bizonyos weboldalt.
  2. Olyan történetek, amiknek van némi igazságtartalma, de nem 100%-ban pontosak. Az ilyen típusú hírek elfogultak, célja, hogy az olvasók meggyőzése bizonyos politikai vagy ideológiai szempontokról. Az ilyenek „urban legendre”, vagyis városi mítoszokra építenek.

Honnan jön az álhír?

Mint mondtuk, nincs új a nap alatt az álhírekkel kapcsolatban. Ugyanakkor ami újdonságnak számít, az az, hogy milyen könnyen lehet információt megosztani az egész világgal (legyen az igaz vagy hamis) temérdek mennyiségben.

A közösségi média platformjai, mint például a Facebook, Instagram, LinkedIn és Twitter nagyjából mindenkinek megengedik, hogy publikálják a gondolataikat, megosszák a történeteiket a világgal.

A probléma azzal van, hogy a legtöbb ember nem ellenőrzi egy adott anyag forrását, amit online lát mielőtt megosztaná azt. És ez eredményezi, hogy az álhírek tűzvész sebességgel, vagy most stílusosan vírus-szerűen terjednek.

Mindezek tetejében, egyre nehezebben lehet beazonosítani a hírek forrását – főként az interneten. A 2016-os amerikai elnökválasztás idején például az amerikaiak több mint 25%-a látogatott meg valamilyen hamis hírportált. Hamis hírek dömpingje mindenhol.

3+1 tipp az álhírek leleplezésére

Elkülöníteni a fikciót a tényektől elég lelombozó lehet, főleg, ha az álhír tartalmával jobban tudsz azonosulni, mint a valósággal. De az igazság megismerése még mindig jobban megéri az erőfeszítéseket. Így különítsd el az igaz és hamis híreket:

1. Alakíts ki kritikus gondolkodásmódot

A legnagyobb gond az az álhírekkel, hogy gyakran tűnnek hihetőnek, ami azt jelenti, hogy könnyen be lehet nekik dőlni. Sok „fakenews” épít az érzelmekre, olykor sokkhatást kiváltva az olvasójából. Ez azt eredményezni, hogy nehéz az érzelmi reakciódat visszafogni és akarva akaratlanul is, de reagálsz az olvasottakra. E helyett próbálj meg egy olyan hozzáállást felvenni, hogy megpróbálod racionális és érzelmi oldalról is megközelíteni az olvasottakat.

Kérdezd meg magadtól:

  • Miért írhatták ezt a történetet?
  • Valamilyen nézőpontról próbál meggyőzni engem?
  • Vajon egy adott terméket próbál értékesíteni?
  • Talán megpróbál rávenni, hogy egy másik weboldalra kattintsak át?

Ha gyanúsnak érzed a helyzetet, semmiképpen ne küld tovább a linket vagy kommentelj a történet alá.

2. Ellenőrizd a forrást

Ha olyan forrásból származik a történet, amiről még soha nem hallottál végezz el el néhány gyakorlatot:

  • próbálj meg többet megtudni a kiadóról, publikálóról: egy jó ismert hírügynökségről van szó, vagy esetleg valakinek a személyes blogjáról
  • ellenőrizd le a webcímet. Furcsa hangzású, kétértelmű, az egy elismerthez nagyon hasonló URL már árulkodó lehet
    (index-hirek.me,  hatter-story.info/,  hirtv.me )
  • a helyesírási hibák mindig intő jelek arra vonatkozóan, hogy rossz forrást olvasol

Ha van egy információ, amit egy másik ember „tollából olvasol”, vedd figyelembe hírnevét, szakmai tapasztalatát. Ismert abban az ügyben? Vagy éppen feltörekvő influencer, túlzásokba eső, magamutogató személyről van szó.

3. Vizsgáld meg a bizonyítékokat

A hiteles történetek mindig tele vannak tényekkel: szakértők idézetei, kutatások, statisztikák, hivatalos adatok. Ha ezek hiányoznak, vagy a forrás „ismeretlen szerző” vagy a „barátom”, akkor kérdőjelezd meg minden betűjét.

4. Keresd a hamis képeket

A modern képszerkesztő szoftverek megkönnyítették, hogy bárki hamis fotót készítsen, ami vérprofinak és valóságosnak tűnik. Valójában, a kutatások azt mutatják, hogy az emberek csak kis százaléka tudja megkülönböztetni a hamis fényképet a valóditól. Van azonban néhány figyelmeztető jel:

  • furcsa árnyékok a képen
  • egyenetlen élek
  • sejthető, hogy korábban/ máshol készült és most a megtévesztő kontextusban újra felhasználjak

Az álhírek kifejezetten valótlan történetekről szólnak, vagy olyan eseményekről, amik tartalmaznak bizonyos igazságot, de nem teljesen pontosak. Egyes emberek állíthatják valós hírekről, hogy azok álhírek, de csak azért, mert egyáltalán nem értenek egyet a tartalmával.

Ha kicsit is úgy érzed, hogy a történet, amit olvastál nem igaz, vagy a főcím nagyon csalóka, vedd elő a józan ítélőképességedet és ne terjessz semmi butaságot.

Ha tetszett ez a cikk, kérlek oszd meg másokkal is!